Rólam

Ez vagyok én. Hogy repül az idő...!

A körülmények úgy hozták, hogy még egy tantárgyhoz meg kellett szereznem a képesítést, ez pedig a műszaki oktatás lett. Újra beíratkoztam az egyetem mesterfokozatára, ahol ez 2 év alatt, 4 különbözeti és 10 rendes vizsga letevése után sikerült is.

Mivel informatikatanárként kezdtem dolgozni (a 2003/2004-es tanévben), szükség mutatkozott továbbképzésre. A szakmai dolgokban nem volt gond, mivel 1987 óta tevékenykedek az informatika területén. Az ember természetesen az élete végéig tanulja a saját szakmáját is, de itt volt a pedagógia, didaktika, metodika és pszihológia területe is, amelyek tanulmányozása szintén jól jött. Az előző főiskoláról elismertek 4 vizsgát, tehát "csak" 35 maradt lerakni. Ez 3 év alatt meg is történt. Ha valakit érdekelnek az ilyen dolgok, íme az egyetem honlapja.

Még nagyobb önállóság. Egy hónappal a kezdet után az utazás lehetetlensége miatt albérlő lettem egy egyetemista kollégámmal. Nagyon jo barátok lettünk.

Tanultunk, majdnem minden héten megjártuk az összes mozit (abban az időben még 4 volt), szégyenlősen megnéztük a lányokat is - és sorra raktuk a vizsgákat. Azok voltak a szép napok még az időszakos nehézségek ellenére is. További Információk az  egyetem honlapjan. Persze nem rólam...
Ebben az időben láttam életemben először számítógépet, méghozzá a híres ZX Spectrum -ot. Emlékszik még rá valaki?

Ekkor láttam elöször PC-t is. Egyik egyetemista kolléga használta a tanulásban. Ha jól emlékszem Schneider márkájú volt. Nem is sejtettem, hogy későbbi életemben mekkora szerepet fognak majd játszani a számítógépek.

További nehézségek. Mindennapos utazások Szabadkára. A társaság nagyon jó volt - egész Vajdaságból. Alkalmazkodás a nagyobb önállósághoz. Osztályfőnök: Kis Sándor.

Régi kedves osztálytársak, hol vagytok?

Első nehézségek. Gondok voltak a német nyelvvel, de legyűrtem őket. Viszont igaz, hogy az elején jöttek a kettesek-hármasok! Osztályfőnökeim: Harangozó Varga Lídia és Kisimre Tibor.

Elemi iskola - egyszeri és megismételhetetlen! Az ember először lép a gondtalan gyerekkorból a kötelességek világába. Osztályfőnökeim azokból az időkből: Aleksić Zsuzsanna, Hunyadi Gizella, Stefanović Ilona, Bese Béla. Tanultunk, gyerekcsínyeket csináltunk, az órák sokszor túl hosszúnak tűntek. Érdekes, most tanárként szinte minden óra túl rövidnek tűnik!

Mikor találkozunk?